DICTAMEN CIVILIS

időszakosan megjelenő online tudományos folyóirat

Impresszum:
Szerkesztő, üzemeltető: Dr. Richter Viktória
Kiadó: Dictamen Civilis Folyóirat
Elérhetősége: [email protected]

HU ISSN: 3003-969X

*   *   *   *   *

Nemes Gábor

A mosoni tizedkés jegyzéke 1516-ból

A székeskáptalanok jövedelmét a birtokaik, a hozzájuk tartozó jövedelemforrások (malom, halastó, fürdő, vám stb.) és a tized alkotta. Már Szent István király második törvénykönyve is tartalmazott erre vonatkozó passzust: „Ha valakinek az Isten tízet adott egy évben, a tizedik részt adja Istennek, és ha valaki tizedét elrejti, kilenc részt fizessen. És ha valaki a püspöknek elkülönített tizedet meglopja, mint tolvajt ítéljék meg, és az ebből eredő jóvátétel teljesen a püspöké legyen”.[1] Később azt is szabályozták, hogy milyen termékekből kellett tizedet beszolgáltatni. Nagyobb tized (decima maior, decima magna) alatt a gabonát, a bort, a bárányt, a gidát és a malacot értették, míg a kisebb tized (decima minor, decima minuta) körébe a len, a kender, a hüvelyesek, a szárnyasok és a méhek tartoztak.[2]

A késő középkori tizedszedés gyakorlatát Zsigmond király 1411. évi rendelete szabályozta, amelyet I. Mátyás király némi módosítással ugyan, de többször is megerősített. Eszerint a tizedszedők a tulajdonosnak eskü alatt vallott termésmennyisége után kellett szedni a tizedet, nem pedig saját becslésük alapján. A hátralék beszedése során nem vehették igénybe a megyei hatóság katonai erejét, valamint a behajtókat nem illette meg a kirovásért semmiféle díjazás.[3]

A saját birtokok után járó tizedek mellett a kanonokokat megillette az egyházmegye területén a megyéspüspöknek járó tized negyede, a quarta. Ezt a negyedet – amelynek további negyed részét még ki kellett osztani a plébánosoknak is[4] – a káptalan tagjai évenként egymás között osztották fel. A beszedését illetően több gyakorlat is kialakult: vagy maga a káptalan küldött ki tizedszedőket, vagy a behajtást bérleti szerződés keretében másra – egyházi vagy világi személyekre – bízta. A dézsma szedésének megkönnyítése érdekében az egyházmegye területét kisebb egységekre, ún. tizedkésekre (cultellus) osztották, amelynek területe helyenként az egyes főesperességeket követte, máshol viszont kisebb tájegységekre korlátozódott.[5] Nem volt ez másként a győri székeskáptalan esetében sem, ahol a következő tizedkésekről számolnak be a források: Győr-Komárom-, Moson-, Sopron-, Rábaköz-, Vaszar-, Tornatapolca-, Locsmánd-, Szombathely-, Árokköz-, Léka- vagy Fel-, illetve Őrség vagy Olajközkés. Emellett voltak kisebb kerületek, amelyek főleg egyes uradalmakra korlátozódtak, ezek közül a legfontosabb a felsőlendvai Szécsi család birtokait magában foglaló ún. bélmurai.[6]

A tizednegyedekről a legtöbb adat a győri székeskáptalan középkori számadáskönyvében őrződött meg. A káptalan legrégebbi, 1495 és 1528 között vezetett, 784 oldalas számadáskönyve[7] valójában nem a klasszikus értelemben vett regisztrum, sokkal inkább a káptalani jövedelmek elosztásával megbízott divizorok éves számadásainak utólag egyberendezett kötete. Így a tizedjövedelmekkel kapcsolatban – pont a forrástípus sajátossága miatt – csak szűrt információkhoz jutunk. Egyrészt a bevételi oldalon akkor jelentkeznek, amikor a tized beszedésével megbízott személy átadja divizoroknak a kanonokok között szétosztandó pénzösszeget. Másrészt a kiadási oldalon is megjelenik, részben a dézsmálást intéző kanonokok fuvarozásának, vagy az ezzel kapcsolatos iratok kiállításnak – legyen az szerződés vagy peres irat – a költségei képében. Holott bizonyos, hogy rengeteg más típusú irat képződött ezzel kapcsolatban, amelyek közül talán a legfontosabbak a tizedjegyzékek. 1526 előtt mindössze egy őrződött meg számunkra,[8] ez pedig a mosoni tizedkés 1516. évi jegyzéke, amely nem a káptalan gazdasági iratai között, hanem az ún. törzsanyag egyik tékájában található.[9] A dokumentumot Bedy Vince röviden ismertette a székeskáptalanról szóló, máig alapvető munkájában,[10] de ez a jegyzék azért megérdemel egy alaposabb elemzést is.

A jegyzék összesen harminc település nevét tartalmazza, amelyek lefedik szinte a teljes Moson vármegyét. A tizedszedő, Körmöci András[11] győri kanonok volt, akiről még az alábbiakban részletesebben is szólok. A kanonok terményben szedte be a dézsmát, és e jegyzék szerint csak gabonára koncentrált: búzára és zabra.

A mosoni tizedkés jegyzéke (1516)

Ha szemügyre vesszük a birtokviszonyokat, akkor mintegy fele (Magyarkimle, Bezenye, Rajka, Horvátjárfalu, Dunacsún, Lajtakörtvélyes, Levél, Miklóshalma, Zurány, Lajtafalu, Várbalog, Mosontétény, Nezsider, Moson, Arak, Novák, Halászi, Feketeerdő) az óvári uradalomhoz tartozott.[12] Emellett két kisebb uradalom települései tűnnek még fel a jegyzékben. Megjelennek az akkor Ulrich von Grafeneck árváinak a kezén lévő sárfenéki uradalomhoz tartozó birtokok (Hof, Mannersdorf és Sommerein) is, továbbá találkozunk a Józsa István tulajdonában lévő oroszvári uradalom részét képező településekkel (Oroszvár, Gálos, Csaholy, Mosontétény) is. A kisebb nemesi birtokokat Horvátkimle (Nagylucsei család), Lajtakáta és Pusztasomorja képviseli. Mivel az egyházi uradalmak tizedszedésére külön szabályok vonatkoztak – tudniillik legtöbbször a birtokos maga szedhette be azokat –, így nem meglepő, hogy elég kevés szerepel belőlük. A győri káptalan Fertő-menti birtoka, Védeny feltűnése magától értetődő, a heiligenkreutzi apátság kezén lévő Tenefalva és a lébényi apátsági birtokok részét képező Magyarkimle szereplése további kutatásokat igényel.

Ha elfogadjuk, hogy a jegyzékben szereplő települések a dézsmaszedés sorrendjében szerepelnek a jegyzékben, akkor a következő útvonal körvonalazódik. A tizedszedő Magyarkimléről indult, és útját a Mosoni-Duna mentén folytatva északnyugat felé ment egészen Oroszvárig. Innen egy lajtakörtvélyesi kitérővel visszafordulva Levélig ment, majd újra északnyugat felé vette útját, egészen Lajtaújfaluig. Itt újra délkelet felé folytatta és egészen Pusztasomorjáig haladt, ezután újfent északnyugat felé tartva a Fertő-tó északi partján fekvő Nezsiderig ment, majd a sárfenéki uradalom településeit kereste fel. Innen útja Moson mezővárosába vitte, ahol még néhány környező települést (Horvátkimle, Halászi, Máriakálnok) érintve Feketerdőn ért véget körútja.

Most nézzük meg alaposan a jegyzéket abból a szempontból, hogy az itt beszedett terményekből vajon mennyi bevétele származott a székeskáptalannak. Eszerint Körmöci András kanonok 1935,25 kepe búzát és 1252,5 kepe zabot gyűjtött be. Ebből a Mosonban és Csaholyon gyűjtött termények (102,375 kepe búza és 97 kepe zab) a mosoni főesperest illették meg. Felvetődik a kérdés, hogy az itt szereplő tizednegyedekből Körmöci kanonok levonta-e már a plébánost megillető tizenhatod (sedecima) részt? Magyarkimle esetében már a tizenhatoddal csökkentett kepeszámok jelennek meg, míg Csaholynál a tizenhatoddal együtt számolták a beszedett dézsmát. Ha ez utóbbi lehetett az általános, és a jegyzékben lévő kepeszámokból a plébánosok még levették juttatásaikat, még akkor is tetemes mennyiség maradt, pontosan 1408,25 kepe búza és 875,25 kepe zab. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy néhol (Rajka, Horvátjárfalu, Csaholy) a szállítási költség (vectura) levonása előtti adatok lettek feltüntetve.

Az értékesítésről – sem a vevőkről, sem a vételárról – nem rendelkezünk túl sok adattal. A jegyzékben a tizedszedő leírta, hogy a sárfenéki uradalom búzáját külön adta el, valószínűleg már az uradalom területén. A gabonák kepénkénti ára – a termésviszonyok és a kereslet-kínálat alakulásától függően – természetesen évről-évre változott és területenként is eltérő lehetett. 1525-ben éppen két tizedkésből begyűjtött gabona bevételéről van adatunk.[13] Eszerint Locsmándkés 1013 kepe gabonáját 108 Ft 16 dénárért, míg Felkés 1207,5 kepe terményét 100 Ft-ért értékesítették. Eszerint 1 kepe gabona ára 8-10 dénár körül mozgott.[14] Figyelembe véve azt a bizonytalan tényezőt, hogy a kepeszámok[15] tartalmazzák-e a plébánosok tizedhatod részét vagy sem – 180-300 Ft körüli bevétel becsülhető. Ebből még természetesen le kell vonni tized szedését segítők járandóságát, valamint a szállítás költségét, és nyilván a tized szedője is szert kívánt tenni némi haszonra fáradozásáért cserébe. Körmöci András kanonok 1517. február 22-én viszont mindössze 38 forintot adott át a káptalani divizoroknak.[16] Az összeg első ránézésre meglepően kevésnek tűnik.

Hogy választ kapjunk a felmerülő anomáliára, nézzük meg, hogy a késő középkor éveiben a mosoni tizedkés mennyi bevételt hozott?

A mosoni tizedkés bérlői (1497–1527)

A mosoni tizedkés bérlői az általunk vizsgált időszakban a leggyakrabban az óvári uradalom birtokosai, a Szentgyörgyi és Bazini grófok voltak (1498, 1502-1503, 1506, 1510–1514), egy ízben pedig, 1497-ben Eder János óvári kapitány vette bérbe. Az óvári uradalom dominanciája 1521 után, annak királynéi birtokba kerülés után is megmaradt, hiszen Amadé István, Moson megye kapitánya, óvári várnagy 1524-ben és 1527-ben is bérbe vette. Több alkalommal kanonok bérelte mosoni tizedek káptalannak járó negyedét: Debreceni Lukács győri kanonok (1504), Nagylucsei István győri olvasókanonok és vikárius (1509, 1515) mellett a leggyakrabban forrásunk „főhőse”, Körmöci András győri kanonok, aki több ízben is (1516–1518, 1520–1522) bérbe vette. Néhány alkalommal – még ha nem is a teljes tizedkésre vonatkozó bérlettel – káptalani vagy püspöki familiárisok is feltűntek: Révfalui Lőrinc (1504), Bajcsi Barthy Lőrinc (1505, 1508), Rajkai Suski Miklós védenyi bíró (1519) vagy a védenyi plébános (1525–1526).

Világi bérlő esetén a püspök és a káptalan jogot formált arra, hogy ellenőrizze dézsmaszedést, ilyenkor gyakran kerekedett fel kanonok, hogy szemügyre vegye a begyűjtést. Sőt, amikor Szentgyörgyi és Bazini Péter gróf 1514-ben bérbe vette a mosoni tizedeket, biztosítékként vállalta, hogy amennyiben nem fizetné ki határidőre a bérleti díjat, azaz 550 forintot, Nezsider mezővárost – a fölötte épített erősség nélkül – a püspök elfoglalhatja egészen addig, amíg tartozását nem rendezi.[29] Ugyanakkor világi bérlő is bevont egyházi személyt a dézsmaszedés folyamatába, 1499-ben Szentgyörgyi és Bazini Tamás gróf Kristóf óvári, Szentgyörgyi és Bazini Péter gróf 1511-ben Gáspár nyulasi, 1512-ben pedig Gáspár bősi plébánossal küldte Győrbe a káptalant illető tizednegyed összegét.[30]

Mivel a beérkező összegek túlnyomó része 30 és 60 forint körül mozgott, így a Körmöci András kanonok által az 1516. évi mosoni tizednegyedért befizetett 38 forint nem kirívó eset. Mivel azt nem tartom valószínűnek, hogy tendenciózusan hiányozzanak a számadáskönyvből a befizetéseket igazoló bejegyzések, így kézenfekvő megoldás lehet, hogy a termények nagy részét nem értékesítették, hanem a kanonokok között oszthatták szét.

A későbbi kutatás feladata lesz majd felvázolni a teljes Győri Egyházmegye késő középkori tizedszedési gyakorlatát, amely még minden bizonnyal új adatokkal gazdagítja majd a régió egyház-, gazdaság- és társadalomtörténetét.

Függelék

1.

A mosoni tizedkés jegyzéke, 1516

(GyEL GyKMLt Th 46, nr. 5640.)

1516

Summa frugum in decimis provenientium sub cultello Mozoniensi

Item in Khemne Maiori[31] ultra sedecimas remansit de tritico cap. 134 cr. II, avena cap. 34 et ł.

Item Palesdorff[32] de tritico cap. 42, avena cap. 25 et ł.

Item Rackndorff[33] cum vectura de tritico cap. 109 cr. III, avena cap. 82.

In Jarndorff[34] cum vectura de tritico cap. 63, avena cap. 31.

Item Sandorff.[35]

Item Orazvar^a [36] de tritico cap. 129, avena cap. 85.

Item Pomern[37] de tritico cap. 273, avena cap. 157.

Item Kaltnstain[38] de tritico^b cap. 94, avena cap. 80 cr. II. In desertis agris de tritico cap. 12 1/2, avena cap. 13 cr. I.

Item Niklasdorff[39] de tritico cap. 35, avena cap. 35 cr. I. In desertis agris cap. 27, avena cap. 14.

Item Zurndorff[40] de tritico cap. 105, avena cap. 85 cr. II.

Item Patznewsidl[41] de tritico cap. 38, avena cap. 26.

Item Gatta[42] de tritico cap. 68, avena cap. 60.

Item Pfinttogmarck[43] de tritico cap. 24, avena cap. 21.

Item Samaria in pratis[44] de tritico cap. 60, avena cap. 42.

Item Thattn[45] de tritico cap. 68, avena cap. 53.

Item Gols[46] de tritico cap. 132, avena 101 cap. II.

Item Vogldorff[47] de tritico cap. 40 cr. II, avena non haberunt.

Item Windn[48] de tritico cap. 43, avena cap. 15.

Item Newsidl[49] de tritico cap. 37, avena cap. 29.

Item Hoff[50] de tritico cap. 66 cr. II, avena cap. 48 et ł.

Item Monasdorff[51] de tritico cap. 19 cr. II, avena cap. 24 et ł.

Item Samaria sub monte[52] de tritico cap. 5, avena 2 cap.^c [fol. r]

Item Mozon[53] de tritico remanet cum ventura cap. 39, avena cap. 36.

Item Galgn[54] de tritico cum sedecimas et vectura cap. 63 cr. III, avena cap. 61, sed ultra mediam partem de agris desertis posuerunt ad latus acerbi.

Item Arack[55] de tritico cap. 53, avena cap. 8.

Item Noack[56] de tritico cap. 42 1/2, avena cap. 9 et ł.

Item Khemne Minor[57] de tritico cap. 22 1/2, avena cap. 9.

Item Halasch[58] de tritico cap. 79, avena 57 cap.

Item Fekethe Erdeushy[59] de tritico cap. 11, avena cap. 7.

Item tota summa tritici exceptis possessionibus Scharffneck, ubi vendimus, et Mozon et Galln, quia ibi quarta partem et archiadiacono Mozoniensi alia summa facit in tritico cap. 1703, in avena cap. 960.

Item de agris desertis ad specialia loca deposita in locis tribus seu possessionibus, videlicet Levell, Nicklasdorff^c summa tritici facit cap. 40 minus ł cap., avena facit cap. 27 crux I.

Item in Gallnack[60] non sunt determinate denumerate, ut patitur in registro.

^eItem Volff Groff de Bazyn in pretium quarte capitularis anni 1518 tenetur fl. XIIł d. XI minus, quibus famulus ipsius Henricus nomine domini Andree Kremnizia fl. X presentavit, quando registrum ab eodem cepit.

Item de pretio quartarum anni 1517 adhuc tenetur fl. XV, erant enim fl. XXV, sed ad crebras eiusdem comitis petitiones per nuntios suos domini bina vice remiserunt per fl. quinque.^e

^a ‘Orazvar’ fölött sorközi beszúrás más kéz írásával: ‘Karnwurg’. ^b Utána még egyszer: ‘de tritico’. ^c Has tres vendimus pro fl. 16. d. 80 Ungaricales domine uxoris vite defuncti’. ^d A felsorolásból kimaradt ‘Galgn’. ^e–e Utólagos bejegyzés más kéz írásával.