DICTAMEN CIVILIS

időszakosan megjelenő online tudományos folyóirat

Impresszum:
Szerkesztő, üzemeltető: Dr. Richter Viktória
Kiadó: Dictamen Civilis Folyóirat
Elérhetősége: [email protected]

HU ISSN: 3003-969X

*   *   *   *   *


2024/1



A tanulmány a Brenner János Hittudományi Főiskola
Kutatási Szervezetében működő Vallásfenomenológiai Kutatási Program keretében készült.


Maróti Gábor


Az Apostoli Szentszék és Magyarország között vállalt kötelezettségek a három nemzetközi szerződésben


A 19. századig az állam és az egyház között világszerte egység elvek működtek. Két fő típusa az államegyházi és az egyházállami (hierokrácia) modell volt. Az állam és egyház szétválasztása előtt is létesített a Katolikus egyház diplomáciai viszonyt az államokkal. A Római Birodalomban kezdetben kifejezetten törvényi tiltás próbálta lehetetlenné tenni a keresztény egyház működését, majd fokozatos engedményekkel (pl. temetési társulások) 313-ra a birodalmi vezetés eljutott a teljesen szabad vallásgyakorlás és akadálytalan tulajdonszerzési jog megadásáig. A 380-ban államvallássá vált kereszténység vezetői (püspökök) kiterjedt törvénykezési jogot kaptak alárendeltjeik polgári viszonyaiban is. Az állami és egyházi vezetés funkcionálisan egyesült, a császár Pontifex Maximusként határozta meg a szerepét és a birodalmi törvénykezés keretébe utalták az egyházjog fejlődését is. A Római Birodalom bukását (476) követő anarchia évszázadaiban az egyház folytatta a hittérítő tevékenységet. Ekkor Róma püspöke egyes ügyekre vonatkozó megállapodások útján rendezte a helyi egyházak kérdéseit, majd a Frank Birodalom államegyházi berendezkedése hosszú időre felfüggesztette a római egyházkormányzat részegyházi normaérvényesülését (Eigenkirche). A 14. század elejéig a „két kard”[1] elmélet határozta meg a pápa és az uralkodó viszonyát.

A középkorban létrejött, területi szuverenitással is rendelkező Pápai Állam feje és kormányzati intézményszerkezete (Apostoli Szentszék)[2] évszázadokon keresztül diplomáciai hálózatot működtetett valamennyi uralkodó udvarában. A pápa követeket küldött és fogadott, ezzel a nemzetközi közösség valamennyi állama elismerte (ma 180 állammal tart fenn diplomáciai kapcsolatot, valamint tagja az EBESZ-nek és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek) Magyarország és az Apostoli Szentszék között az államalapítás óta folyamatos diplomáciai kapcsolat állt fenn. 1920-45 között a Magyar Államhoz delegált római apostoli nuncius is tartózkodott hazánkban,[3] majd a legfelsőbb szintű diplomáciai kapcsolat megszakadt, azonban a teljes értékű kapcsolatfelvételt (1990) megelőzően is létrejött több kétoldalú megállapodás a Magyar Népköztársaság és az Apostoli Szentszék között.[4]

Az Apostoli Szentszék a nemzetközi jog alanyaként, az 1969. május 23-án kelt bécsi egyezménynek megfelelően (az egyezményhez csatlakozva) az államok közötti nemzetközi szerződések alanya és kezdeményezője[5] A Magyar Köztársaság három nemzetközi szerződést kötött az Apostoli Szentszékkel: - a diplomáciai viszony helyreállításáról szóló megállapodás[6]; - a tábori lelkészi szolgálatról szóló megállapodás[7], - az egyház finanszírozásáról szóló megállapodás[8]. Jelenleg három nemzetközi megállapodás van érvényben a Magyar Köztársaság (Magyarország) és az Apostoli Szentszék között.[9]

Az első nemzetközi megállapodást 1990. február 9.-én írták alá. (forrás: Magyar Közlöny 1990/35. sorszám nélkül)  /a diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról/; tartalma: visszavonja az 1964-ben keletkezett részleges megállapodást; államosított egyházi ingatlanok tulajdonjogának rendezése; a felsőoktatással és a közoktatással kapcsolatok kérdések keretegyezménye;létrejön a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék közötti teljes értékű diplomáciai viszony, melynek keretében Magyarországra apostoli nuncius érkezik, Budapestről pedig nagykövetet küldenek az Apostoli Szentszékhez.

A második megállapodást (a honvédségnél és határőrségnél létesülő lelkipásztori szolgálat és a Katonai Ordinariátus megalapítása) 1994. február 10-én írták alá. (forrás az Apostoli Szentszék részéről AAS 86 (1994) 574.; a Magyar Közlönyben 1994/19 [1994. augusztus 12.]); tartalma: a kizárólagosan szentszéki hatáskörben lehetséges személyi részegyházként (a fegyveres testületek szolgálati jogviszonyában álló személyek lelkipásztori szolgálatát végző sajátosan erre a célra alapított részegyház) működtetett szolgálat létrehozatala és a működési feltételek biztosításával összefüggő kétoldalú megállapodás részletes szabályai.

A harmadik megállapodást a Katolikus Egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről 1997. június 20-án, Vatikánvárosban írták alá,[10] majd 1999-ben (Országgyűlési határozatban történő megerősítését követően) törvényben hirdették ki, a megállapodás hivatalos magyar nyelvű szövegével (1999. évi LXX. törvény a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között a Katolikus Egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről 1997. június 20-án, Vatikánvárosban aláírt Megállapodás kihirdetéséről)[11] tartalma: az 1990. évi IV. törvényben felsorolt egyházi közszolgálati tevékenységek finanszírozására az állami intézményekre vonatkozó általános szabályoknak megfelelően.[12]


[1] Az állami és egyházi potestas mindkét kardját a pápa kapta és egyiket hűségért cserébe átadta az uralkodónak, aki ezért védelemmel és hithűséggel tartozik. A pápaság hierokráciává fajult szinte korlátlan világi hatalma rendkívül komoly károkat okozott az egyháznak. A vallási célok érvényesülésekor egyáltalán nincs szükség erre a hatalomra, egyrészt mert a szervezési és kormányzati feladatok sok erőforrást igényelnek, másrészt a vallásalapítói szándékkal összeegyeztethetetlen, ezért a hierokrata pápasággal szemben az egyház olyan reformokra kényszerült, amelyek szakadáshoz vezettek (ami szintén ellentétes volt a vallásalapítói szándékkal). Az állam egyháztól történő függetlenítésére (felszabadítására) több középkori gondolkodó tudományos fórumon is kifejezte az igényét (Ockham, Dialogus inter magistrum et discipulum de potestate imperiali et papali; Dante, De monarchia; Marsilius, Defensor pacis). Később a hierokrácia szélsőséges ellenpontjaként megjelent a febronianizmus, amely territoriális elven azt hirdette, hogy a terület felett hatalmat gyakorló entitás az egyházi hatalmat is birtokolja (lásd „cuius regio eius religio” elv).

[2] Rómában az 5. században alakult ki az intézmény, Sedes Apostolica néven (az apostoli jelző Péter apostolra, a szék a tanítói feladatra [vö. Mózes széke] utal. Az Apostoli Szentszék (Vatikán városállam) alapterülete nem összefüggő. A Szent Péter téren a Bazilikán és a kerteken kívül területéhez tartozik Róma városán belül: a kancellária épülete, a Propaganda Fide (a Hitterjesztési Kongregáció) palotája, a trasteverei Szent Callixtus-palota, a Hittani Kongregáció székháza (Palazzo del Sant'Offizio), a Palazzo dei Convertendi, a Keleti Egyházak Kongregációjának székhelye, a Palazzo Maffei (Vicariato), Róma legkorábbi püspöki székhelye a Lateráni Szent János-bazilika (ma is ez a pápa valódi „címtemploma”) és épületei (Bazilika, Lateráni Palota és a szent lépcső), a Santa Maria Maggiore-bazilika és épületei, a Falakon kívüli Szent Pál-bazilika (San Paolo fuori le mura) és épületei, a Kongregációk Palotája (Propilei-palota), a Palazzo Pio (1979 óta területen kívül), a római Pápai Kisszeminárium, valamint néhány ingatlan a Gianicolo dombon. Az Apostoli Szentszék Rómán kívüli területéhez tartozik a pápai nyaraló, Villa Cybo, Villa Barberini (az 55 hektár alapterületű Castel Gandolfo) a Vatikáni Rádió új adóállomása Santa Maria di Galeriában (Róma Cesano)

[3] 1990-ig az Apostoli Szentszék csak azokba az államokba delegált nunciust, amelyek a diplomáciai kapcsolatok felvételekor jelezték, hogy a követnek diplomáciai rangelsőbbséget (protokolláris előjogok és a diplomáciai mentesség érdekében történő fellépés feladata) kívánnak biztosítani. A bécsi szerződés (1961., Magyarországi kihirdetése: 1965. évi 22. tvr.) megemlíti a vatikáni követek osztályokba történő sorolását (az államfőkhöz nunciust, a miniszterekhez internunciust, a nem elsőbbséget biztosító államokhoz pronunciust küldtek.)

[4] A Magyar Népköztársaság és az Apostoli Szentszék között 1964. október 15-én részleges megállapodás jött létre, amely a szentszéki testület részéről aláíró Agostino Casaroli érsek szerint nem oldotta meg a jogi problémákat, csak átmeneti és sürgető szükségleteket elégített ki. A két részből álló dokumentum tartalma: 1) a püspökök kinevezése az állam egyetértési jogával; a római Pápai Magyar Intézet működési kerete; a püspökök államesküje (annyiban kötelezi őket, amennyiben nem ellentétes az egyház saját belső jogával, 2) [’protocollo’] listában foglalt kérdések felsorolása, melyekről később kell megállapodni. Az államhatalom 1964-ben ezzel a megállapodással elismerte az Apostoli Szentszék nemzetközi jogalanyiságát és azt a tényt, hogy a Katolikus egyházzal összefüggő, államot érintő kérdésekben a Szentszékkel kell megegyezni.

[5] A bécsi egyezményt Magyarországon 1987-ben hirdették ki (1987. évi 12. tvr.)

[6] A Magyar Közlönyben sorszám nélkül (MK 1990/35.)

[7] 1994/19. Nemzetközi Szerződés a honvédelmi minisztertől

[8] (A nemzetközi szerződést országgyűlési határozattal erősítették meg [109/1997. OGYhat.], majd 1999-ben törvényben hirdették ki [1999. évi LXX tv.])

[9] A vatikáni normaprotokoll alapján mindhárom megállapodás formája ’accordo’ (együttműködő megállapodás).

[10] A megerősítő okiratok cseréje 1998. április 3-án történt meg és a megállapodás azon a napon lépett hatályba.

[11] Módosított, hatályos változata: 2013. évi CCIX. törvény az egyfelől Magyarország, másfelől az Apostoli Szentszék között a Katolikus Egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről szóló 1997. június 20-án aláírt Megállapodás módosításáról szóló Megállapodás kihirdetéséről (kihirdetve: 2013. december 12.)

[12] A hatályba lépéskor és azt megelőzően politikai szinten sok támadás érte a megállapodást (nem az egyesületek támogatási mértékének megfelelő a finanszírozás mennyisége és kiterjedése, nemcsak közfeladat ellátást, hanem egyházi tevékenységet is finanszíroz az állam a megállapodásnak megfelelően), azonban meg kell jegyezni, hogy az Alaptörvényben és több más jogforrásban is megnevezett nemzeti értékeket az egyház csak akkor képes együttműködő módon támogatni és gazdagítani, ha a működésének lényeges tartalmát képező vallási, felekezeti, kultikus, liturgikus és tanító tevékenységét is ellátja; különben nem felelne meg a saját belső jogának és működésképtelenné (teljesítmény nélkülivé, eredménytelenné) válna.